Hermann Zsuzsa dossziéja

"kapcsolatban állt az ellenzék képviselőivel, akcióikban, szamizdat anyagok terjesztésében résztvett. A BM III/III-4-A alosztálya 1985. VI. 11-én nevelő jellegű beszélgetésben részesítette."
(0586-824-1/87/06/17)

1952. október 1-én pottyantott a gólya egy filozófus famíliába. Szüleim – Lukács György tanítványai – mesterükhöz méltó gondolkodás- és viselkedésmódjának köszönhetően viszonylag korán kiütközött lázadó természetem. Már kilenc éves koromban tüntetést szerveztem az énektanárnőnk ellen, aki igazságtalanul adott intőt egy osztálytársamnak, és a helyzet az idő múlásával csak fokozódott. 17 évesen az akkor betiltott Illés együttes melletti tüntetést kezdtem el szervezni (anyám telefonján), amitől persze szüleim pánikba estek és csírájában elfojtották.

1973-ban megismerkedtem egy híres ellenzéki figurával, sokat beszélgettünk arról, mit tehetünk meg és mit nem. Egyetlen mondatára emlékszem, ami attól kezdve meghatározta a figyelőkkel szembeni hozzáállásomat, valahogy így szólt: Ha figyelembe vesszük őket, azzal elismerjük a létezéshez való jogukat.

Attól kezdve nem vettem őket figyelembe. Csak éltem. Úgy ahogy nekem tetszett.

Hermann Zsuzsa